Átvettem az irányítást felette. Belülről faltam fel.

Elkezdem vezetni a naplómat! Végre elértem az utam végére — találtam egy gazdát. Most már van otthonom. Remélem, jól fogom érezni magam itt! Az egyetlen dolog, ami miatt aggódom, az az elegendő tápanyagbevitel. Alig várom az első adagot!

Kedves naplóm! Nagyszerűen élek! A vitaminokat, ásványi anyagokat és más egészséges mikrotápanyagokat megfelelő mennyiségben fogyasztom. Azt hiszem, egy kicsit meghíztam. Ez nem meglepő! A házinéni még nem tudja, hogy itt vagyok. Nem adom ki magam, álcázom magam!

Ma étteremben voltunk. Annyi finomság! A gazda tatárt rendelt, majd zsemlét evett rá. Várom a vendégeket, partira készülök. Hamarosan többen leszünk, kezdek magányos lenni...

Egy hete ünnepeljük, hogy beköltöztünk ebbe a személybe. Azt hiszem, kezd gyanakodni valamire. Nem néz ki jól. Kár lenne, ha ilyen gyorsan rájönne. Még a végén elkezd szedni valamit... És én nem akarok meghalni!

Találkoztam az igazival. Szerelmes vagyok! Nincs vesztegetni való idő! Családot tervezünk! És van egy nagyszerű házunk. Vitaminok, ásványi anyagok, mindenből rengeteg. Jöhetnek a gyerekek!

A gazda felkeresett egy szakembert. Panaszkodott a gyomrára. Biztos a múlt heti bulink miatt. Legközelebb halkabban kell ünnepelnünk az újonnan érkezetteket, különben mindannyiunkat kirúg innen. Pedig épp most kezdem visszaterelni az életemet a rendes kerékvágásba.

A gazda elkezdett valamilyen szereket szedni. A mieink egyharmadát már megölte! Kár, a fiúk fiatalok voltak, még nem elég erősek. A feleségem és én jól vagyunk. Azt tervezzük, hogy holnap kimegyünk tojásokat rakni. Én a feleségemmel akarok menni, de ő ragaszkodik hozzá, hogy egyedül menjen...

Az asszony az éjszaka folyamán lerakta a tojásokat. Elment nélkülem, amíg aludtam. Remélem, a gazda nem érzett semmit. Különben megöli az utódokat...

A családom gyarapodott. A kicsik nyugtalanok és nagyon mohók, mindig kevés nekik. Meg kell tanítanom őket, hogy mindent ésszerűen fogyasszanak el, különben idő előtt megöljük a gazdát.

Már két hónapja vagyok itt. Jól vagyok. Elváltam a feleségemtől, találtam egy újat. Tegnap beköltözött néhány újonc. Köszönet Jacknek, a gazda kutyájának. Csak egyetlen érintkezés ezzel a bolhafészekkel, és máris háromszor annyian vagyunk. Élünk, boldogok vagyunk.

A gazda megint émelyeg. Felébresztett minket ma reggel, rohant a WC-re... Azt hittem, én is hányni fogok! Borzalom!

A gazda rosszul van. Ismét elment egy specialistához, aki felírt neki valamit. Elkezdte szedni. Valami homályos készítmény. De nincs hatása a populációnkra.

A gazda úgy döntött, hogy felhízlal minket vitaminokkal. És vajon hol talált ilyen jó koplexet? Nagyon finom! Mindenki elégedett!

Ki az a szürkeség a tükörben? A vitaminok nem hatnak, ugye? Furcsa, na vajon miért! Hogy lehet ilyen hülye?

Ez a nő két hete szed egy vitamin- és ásványi anyag komplexet, és panaszkodik, hogy nincs eredménye! Úgy tűnik, nem is tudja, hogy létezünk. Szedj többet! Nem volt elég mindenkinek!

A gazda már második napja fekszik, nem kel fel, nem eszik semmit. Úgy döntöttünk a csapattal, hogy egy kicsit lassítanunk kell. Hagyjuk, hogy azt higgye, végre vége, és jobban érezze magát!

Két hét nyugi, kevés étel. A gazda azt hiszi, hogy minden visszatért a normális kerékvágásba. Előkészítjük a következő lépéseket.

Már egy ideje nem írtam. Nem volt rá időm! Mi már annyian vagyunk, mint a kínaiak. A gazda megint beteg. Valami undorító kannabiszt iszik. A mieink apránként haldoklanak. Félünk!

Hurrá! Életben vagyok! De nem sokan maradtunk! Népességünk 70%-át kiirtották! A fenébe ezzel a kenderrel!

Az új feleség elment tojást rakni. Várjuk az utánpótlást.

Az asszony nem tért vissza. A gazda elkapta. Rengeteg sikoltozás volt. Üvöltött, mint egy őrült... Mindannyiunkat felébresztett…

Szomorú vagyok. Legszívesebben szétrágnám a gazda beleit. Már öt napja csinálom. Kiszívok belőle minden hasznos dolgot. Bosszút állok a feleségem és utódaim meggyilkolásáért!

A gazda reggelente megint a vécére szaladgál. Hányingerem van! Úgy tűnik, bélproblémái vannak... A tápanyagkészletünk úgy fogy, mint ennek a buta nőnek az arca!

A gazda ismét a szakembernél járt. Egy totális pusztítás következik. Nem tudjuk, hová bújjunk. Most már biztosan tudja, hogy itt vagyunk! Meg fog mérgezni minket!

Az irtás első napjai nem hoztak eredményt. Csak a leggyengébbek haltak meg. Még mindig élek. A legközelebbi hozzátartozók is jól vannak.

Közeledik a testvérek temetése. A gazda idegesít. Ha megölte, hát megölte, de miért hagyta itt őket?! Miért kell nekünk mindent megtennünk érte? A bosszú szörnyű lesz!

A gazda ideges, állandóan kiabál a sajátjaira... És nem hagy minket aludni éjszaka — úgy csikorgatja a fogait, hogy lehetetlen elaludni. Aggódunk vele együtt! Inkább főzne egy nyugtató teát!

A gazda megint szedi a vitaminjait! Lakomát rendezünk! Ostoba nő, azt hiszi, hogy már nem vagyunk itt!

Köszönjük a vitaminokat! Végre feltöltöttük a készleteket.

Igyekszünk nem aktívak lenni, helyreállítjuk a lakosságot. Élelem van bőven, minden rendben van. A fő cél, hogy ne veszítsük el a hatalmat a gazda felett!

ÁÁÁ! Félelmetes! Láttam a gazda arcát! Szürke, pattanásos! Szegénynek kiütése lehet. Biztos allergiás valamire!

Ez a nő olyan, mint egy vadállat! Annyit eszünk, hogy mindannyian betegek vagyunk! Hagyd abba! Kicsik vagyunk! Ennyit nem bírunk el!

Fáradt vagyok az evéstől. Azt hiszem, elértem a csúcsra. Az a holdkóros megint megevett egy mosatlan almát. Új szaporulatot várunk.

A bél mikroflórájának elpusztításával foglalkozunk. Bosszút állni minden halottért! A gazda néha rosszul érzi magát. Valahogy lefogyott, az arca megszürkült. Sírva néz a tükörbe! Most már senki sem fogja azt mondani, hogy passzívak vagyunk és nem teszünk semmit. Mi irányítjuk az egész életedet!

Újabb utódokat várok. Lakomát rendezünk! Ma este bulit tartunk!

Két éjszaka buliztunk. A gazda velünk együtt ébren volt, állandóan WC-re járt, és valamilyen készítményt szedett. Úgy tűnik, megint fáj a gyomra.

Új szomszédok jelentek meg. Furcsák, nem olyanok, mint mi. Most pedig felosztjuk a területet. Lássuk, ki nyer.

A háború az újonnan érkezőkkel folytatódik. Túl sokat esznek, nekünk alig marad valami. Néhányan éhen halnak, az újonnan érkezők pedig növekednek. Azon gondolkodunk, hogyan juthatnánk kompromisszumra.

A gazda napról napra rosszabbul van. Nem akarom megölni!

Életem 300. napját ünneplem ebben az otthonban. Persze néha nehéz volt, de megbirkóztam vele. Jól élek!

A gazda ismét felkereste a szakembert. Gyomorfájásra, idegességre, kiütésekre panaszkodik. Azt mondja, sokat fogyott, pedig sokat eszik. Attól tartok, hogy a fickó lebuktat minket!

A fickó kitalálta, hogy itt vagyunk, és valami készítményt ajánlott a gazdának. Azt hiszi, hogy olyan okos! Hány ilyen szeren vagyunk már túl?! Csak a gazdát mérgezik vele, és mi túléljük. Legalább kipróbálna valami újat.

A gazda ezt az ajánlott készítményt szedi. Ez már a második nap. Még élünk, de sokan panaszkodnak gyengeségre... Nincs kedvem enni.

Megnéztem a készítmény nevét. Vermixin! Még soha nem hallottam róla!

Megkezdődtek az első halálesetek. Még jó, hogy nem kell eltemetnünk őket. Maguktól távoznak. Még mindig élek. Remélem, hogy túlélem, akárcsak a korábbi szerek után.

Fokhagyma szagot érzek. És néhány más anyag... Remélem, nem halok bele!

Gyengének érzem magam. Úgy tűnik, már nem tudok enni. A populáció 30%-a kihalt. Félelmetes!

Nem tudok mozogni. Alig bírok írni. Szinte egyedül, senki sincs körülöttem.... Bárcsak lemondtam volna a bélfal rágásáról...

Láttam, ahogy az "újak" távoztak. Halottak voltak.