A hirtelen szerelem ugyanolyan hirtelen katasztrófává vált. Mindennek az oka az alkohol volt. «In vino veritas» - mondták a rómaiak. Ami azt jelenti: az igazság a borban van. Én a borban találtam a bajomat. Most már csak annyi maradt, hogy emlékezzem erre a történetre, ezért elmondom nektek és levonom a következtetéseket. És köszönöm az Úrnak, hogy sikerült orvosságot találnom és megszabadulnom a zöld kígyó öleléséből.
Emlékszem az utolsó előtti esténkre. A kedvesem mellettem feküdt, hozzám bújt, de én el akartam menekülni. Aztán már el is döntöttem, hogy minden véget ért köztünk. Ez egy újabb részeg este volt. Mint mindig , mindent összekevertünk: volt drága konyak, ismeretlen eredetű vörös bor és olcsó vermut. Mindez összekeverve undorító szagot árasztottunk, mérgezve a szoba levegőjét és a kapcsolatunkat is.
Véletlenül találkoztunk, Szilveszter éjjelén. Mindig hittem az újévi csodákban, és ebben jó előjelet véltem felfedezni. Nem tudtam elképzelni, hogy a sors alkoholizmust hoz a fa alá egy malac formájában.
A magány ekkorra már krónikussá vált. Teljesen a munkába fordultam, és az életem olyan semmilyen lett: otthon-iroda-otthon, és ezt maximum havi üzleti utak szakítottak meg más városokba. Olyan volt ez, mint valami kihívások végtelen körforgása, amelyek során nekem, mint férfinak, sőt, mint embernek, egyszerűen hiányzott a gondoskodás.
Az előző kapcsolatom több évig tartott, de szakítással végződött. Akkor eltemettem a szerelmemet, többé nem emlegettem fel vagy gyászoltam. Továbblétptem, éltem a szokásos ritmusomban, amíg meg nem ismertem egy hosszú lábú, mosolygós barna lány egy bulin. Lillának hívták és három évvel idősebb volt nálam, ami még jobban felkeltette az érdeklődésemet. Azonnal beszélgetésbe bonyolodtunk és kölcsönös szimpátia alakult ki. Pár hónap után már össze is költöztünk.
Eleinte nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a függőségeinek. A sétáinkat általában sör is kísérte a park félreeső sarkában. Három korsót megivott, egymás után. Ittam vele, próbáltam tartani az iramot. De ez teljesen normálisnak tűnt számomra, hiszen ilyen a kapcsolatok kezdeti szakasza.
Amikor összeköltöztünk, az alkoholista kalandok nem értek véget. Az ivászat folytatódott, csak másképp: minden este elhangzott az a frázis, hogy:Drágám, kérlek, vegyél egy kis bort. Vöröset Drágám, talán egy kis sört is?; És vegyél valami erőset is.
Az estéket a pohár mellet töltöttük, de a reggelek mindig barátságtalanak voltak: a fejfájás, az émelygés és az emlékezetkiesések állandó társaim lettek. Egy maroknyi fájdalom- és hányinger-csillapító tabletta nem mentett meg minket a szégyentől és a bűntudattól. Ezeket az érzéseket egy következő adag alkohollal oltottam ki. És a párom pedig csak leöblítette a másnapos hangulatot.
Ez a helyzet kezdett zavarni. Két ellentétes vélemény harcolt a fejemben: beszélnünk kell és de hát ez csak időszakos, csak ideiglenes. De én az első mellett tettem le a voksom. Hogy hogyan kezdtem, nem emlékszem pontosan, de véleményem szerint így:
- Drágám, mit szólnál hozz, ha kevesebbet innánk mostantól? - mondtam én.
Ezt viszont egy grandiózus botrány követte. „Soha életemben nem hívtak alkoholistának! - nyöszörögte a párom és toporzékolt. Pedig még csak ki se mondtam ezt a szót. Nem volt hajlandó kompromisszumot kötni, vitatkozott. hogy: Felnőtt vagyok, és mint minden felnőttnek, megvannak a saját igényeim. Megengedhetem magamnak, hogy lazítsa, ha azt látom jónak“. Őszintén szólva már akkor össze kellett volna szednem a dolgaimat és elmenni. De elmenni mindig nehezebb, mint összejönni valakivel. Többször próbáltam beszélni vele, de ezek a beszélgetések mindig veszekedésekhez vezettek.
- Veled lehet élni alkohol nélkül? Veled semmiről sem lehet beszélni - mondta ezt egy pohárral a kezében.
De neki persze volt mit mesélnie. De mindig ugyanúgy kezdte: „Annával vettünk sört ... Egy kávézóban ülünk, és bort iszunk ... Kijöttünk a strandra jöttünk, és öntöttek nekem ...
És én követtem az ő példáját, részt vettem a dolgaiban. Ittam én is, egy liter alkoholt ledöntöttem, és a nehéz munkanap végén is találtam valamiféle alkalmat arra, hogy igyak. És nem érdekelt, hogy éppen a következő munkanap ettől még rosszabb lesz.
Körülbelül egy év telt el ilyen ritmusban, amely az undorító emlékek maradványaként maradt meg a memóriámban. Minden mást kitörölt az alkohol.
A felismerés hirtelen jött, mint ez a nevetséges szerelem is. És ez szombat reggel, öt óra körül történt, amikor egy szörnyű másnaposságra ébredtem, amely nem hagyta, hogy újra elaludjak. Ezután csak 3-4 órát tudtam aludni, nem többet. Az egész testem fájt, a világ undorítóan ellenségesnek tűnt, én pedig egy jelentéktelen undorító részeg voltam benne. Körülöttem mindenhol piszok volt, szétszórt dolgok. Az alkohol bűze sűrű felhőként lógott a levegőben. Mellettem pedig egy gyűrött, bozontos asszony volt, akinek a tegnapi sminkje fénylett a duzzadt arcán, és a lehellete borzalmas volt.
És abban a pillanatban világossá vált a számomra, hogy ezt abba kell hagynom. De a kezem már a sörösdoboz után nyúlt, mert az állapotom azt követelte. Lilla felébredt, és követte a példámat.
Este úgy volt, hogy találkozunk a barátainkkal. De ház ital nélkül mégis hogyan? Valójában addigra már az egész napon keresztül ittunk. Reggel sör, utána még egy másik, és így tovább teljesen estig. Este pedig jött a nehezebb alkohol.
Mondtam Lillának, hogy meg akarok próbálni kijönni ebből az egészből. Válaszul megforgatta a szemét, és a szokásos érvekkel árasztotta el: Te nem láttál még alkoholistát Én mértékkel iszom Felnőttek vagyunk, és mi magunk döntjük el, hogyan éljünk.
- Neked van problémád az alkohollal, kezeltesd magad akkor. Nekem nincs szükségem rá - zárta le a barátnőm.
Nyoma sem volt a korábbi szerelmemnek. Bennem minden össze volt törve: a szeretet iránti vágy, a jövő reményei és a csodába vetett hit. Lilla csak irritált, és én megkértem, hogy hagyja el a lakást és tűnjön el az életemből.
Voltak könnyek, sikolyok, hisztéria, toporzákolás, de közömbös voltam az egész koncerttel szemben. Egy részeg nő sikolyai undorítónak tűntek számára, és az egyetlen dolog, amit szerettem volna, hogy egyedül legyek, és a lehető leghamarabb. De azért rávettem Lillát, hogy költözzön az anyjához. Örökre!
Az ivást magányomban is folytattam. Négy hónapig minden nap ittam, bár állandóan megígértem magamnak, hogy: ez lesz az utolsó alkalom. Aztán rájöttem: Nem leszek képes egyedül megbirkózni ezzel.
És akkor egy vasárnap reggel felébresztett a másnaposság. A hangulatom annyira silány volt, hogy a hasmenés és a hányás mellette virágoknak tűntek. Valahogy észhez tértem, remegő kézzel vettem a telefont, és a Google keresősávjába beírtam: hogyan lehet leszokni az ivásról. Néhány link átgörgetése után rábukkantam a ALKOTOX készítményre. Az oldalon arról számoltak be, hogy ez a gyógymód segít, hogy az ember mihamarabb leszokjon az alkoholról. Az előnye, hogy teljes egészében természetes összetevőkből áll, pozitív hatással van az egész szervezetre és helyreállítja az alkohol által károsított szerveket.
Mi a fene- gondoltam, és több csomagot is rendeltem ebből a termékből. Visszahívott az operátor, és megerősítettem a megrendelésemet.
Amíg meg nem érkezett a ALKOTOX , folytattam az ivást. És miután megkaptam a készítményt, azonnal elkezdtem szedni. Az első napok nagyon nehézek voltak ... az alkohol utáni vágy továbbra is fennállt, de megpróbáltam kitartani. Bár párszor, bevallom, voltak botlásaim.
De egy hét múlva úgy tűnt, hogy már könnyebb. Megszűnt az ivástól való pszichológiai függőség. Megszűntem a palack rabszolgája lenni, az esték már nem jártak együtt az alkohollal, a reggelek pedig már nem társultak fájdalommal és émelygéssel . De, amint az a ALKOTOX utasításaiban is olvasható, ez csak a kezelés első szakasza. Semmilyen esetben sem szabad abbahagyni a készítmény szedését, ezért folytattam az utasításoknak megfelelően szedni.
A részeg barátaim fokozatosan eltűntek az életemből. Már nem volt miért barátkozunk. Más érdeklődésű barátokra lettem figyelmes.
Azóta már 1,5 év telt el, és az életem drámai módon megváltozott. Találtam magamnak egy új, tisztességes lányt, akivel esténként filmeket nézünk, együtt főzünk, sétálunk, moziba járunk, és úgy általában nagyszerű időt töltünk együtt. És az a rémálom már a múlté...
Úgy döntöttem, hogy megosztom ezt a történetet, mert talán a tapasztalatom hasznos lehet más emberek számára, akik hajlamosak az ivásra A ALKOTOX az, ami kihúzott az életem mélyéről, és nem engedett meghalni. Emberek, álljatok meg! Ne öljétek meg magatokat. Az élet gyönyörű, és szépségének a megismeréséhez fel kell adnia a pusztító szokásokat. És néha meg kell szabadulni a pusztító emberektől
Meghagytam kicsit lentebb a ALKOTOX készítmény honlapjára mutató linket. Egyébként most van egy kedvezményes program is. Ne maradjon le!
